Aki bármiféle kézimunkával foglalkozik, az nagyon jól tudja,
hogy mennyire bosszantó, amikor a nem megfelelő alapanyag választás miatt a
végeredmény egészen más lesz, mint amire számítottunk. Márpedig kezdő
kézimunkázóknál bizony előfordulhat, hogy nincsenek tisztában azzal, hogy adott
fonal alapanyaga, összetétele, vastagsága mire jó. Erre a bejegyzésre már
régóta készülök, de azt hiszem csak most érett meg bennem annyira a téma, hogy bele is vágjak. Lássuk hát :)
A fonalak alapanyagukat tekintve három nagy csoportba
oszthatók: természetes, szintetikus és kevert szálasak.
Természetes alapanyagúnak tekinthetünk minden olyan fonalat,
amelyek előállításához kizárólag a természetben fellelhető, növényi vagy állati
eredetű szálakat használnak (pamut, gyapjú, len, bambusz, viszkóz stb.).
Szintetikus (műszálas) fonalakat mesterségesen előállított
szálakból készítenek (pl. akril, poliészter, nylon stb.)
Kevert szálas fonalnak tekinthetjük azokat, melyekben a
természetes forrásokból készített és/vagy a
mesterségesen előállított
szintetikus szálak keverednek (pl. akril-gyapjú keverék).
Természetes
alapanyagú fonalak
A természetes alapanyagú fonalakról összességében
elmondható, hogy sokkal nagyobb odafigyelést és körültekintést igényelnek, mint
a szintetikus alapanyagúak, mert jobban ki vannak téve a kártevőknek (moly),
könnyebben összemennek, filcesednek, elveszítik formájukat, kifakulnak,
gyűrődnek, megnyúlnak, mint szintetikus társaik egészen addig míg valamilyen
speciális kezelés alá nem vetik őket, mint a mercerizálás vagy a “superwash”
(magyar megfelelőjét sajnos nem találom), mely az anyag szerkezetét vagy színét
hivatott erősíteni vagy fixálni. Ettől függetlenül nem szabad elvetni a természetes
alapanyagú fonalak használatát (sőt!), hiszen számos kedvező tulajdonságuk is
van (kellemesebbek a bőrnek, kisebb a bőrirritáció veszélye, blokkolással
méretük növelhető bizonyos mértékben és formájuk alakítható bizonyos kereteken
belül stb.).
Bár az állati eredetű alapanyagokból készült fonalak
okozhatnak irritációt, a növényi alapanyagú (bambusz, len, viszkóz) az
érzékenyebb bőrűek számára is megoldást jelenthetnek, hiszen ezek az anyagok
ritkábban váltanak ki allergiás reakciót az arra hajlamos embereknél.
Szintetikus
alapanyagú fonalak
A szintetikus alapanyagú fonalaktól, bár ez a megnevezés
elsőre ijesztő lehet, sem kell félni. A leggyakrabban használt és forgalmazott fonal
típus egyébként az akril, amelyeknek finomabb változatait babafonalnak is
ajánlják. Vannak hipoallergén változatai is, és (jó hír!) alapanyaga a molyok
számára emészthetetlen így nem áll fenn a veszélye, hogy akril fonalból készült
holmijainkat megrágják. Mosógépben jól mosható, mosás után általában
visszanyeri eredeti formáját (ezért blokkolásra viszont alkalmatlan).
Kevert szálas fonalak
A kevert szálas fonalak leggyakoribb példái az akril-gyapjú
és a pamut-poliészter fonalak, de ezen kívül számos más kombináció is
előfordul. A természetes alapanyagokhoz több okból adhatnak szintetikus
összetevőket: a költségek csökkentéséért, a fonal ellenállóságának növeléséért
vagy a színvariációk számának növeléséért. Általában a kevert szálas fonalakban
annak az alapanyagnak a tulajdonságai dominálnak, amelyet nagyobb százalékban
tartalmaz a fonal (tehát például egy 70% gyapjú – 30 % akril össztetételű fonal
inkább mondható gyapjú fonalnak és inkább hordozza a gyapjú tulajdonságait,
mint az akrilét).
Akárhogy is válasszunk, mindig érdemes figyelembe venni, hogy mit készítünk ugyanis a különböző alapanyagú és tulajdonságú fonalak különböző típusú darabokhoz jók (mercerizált pamutból például nem érdemes pörgős szoknyát készíteni, mert nem fog pörögni ;)
A következő részekben ezzel is fogunk foglalkozni, na meg azzal is, hogy a három csoporton belül miből is készülhet fonal (lesznek meglepetések, annyit elárulhatok).
Forrás:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése